A blog új helye: https://haromp.blogspot.com/

Bunkó bagázs az élelmiszerboltban

2019/04/19. - írta: lafe blog

Forrás: vasutmodell.com

Bemegyek a közértbe, hogy vegyek magamnak valamit ebédre. Mögöttem ricsaj hallatszódik. Hátranézek, mi történik. Rossz vircsaft közeledik. Négy építkezési munkás jön be mögöttem a boltba. Halványbézs színű egyen munkaruha és láthatósági mellény van rajtuk. „Aj-jaj, ebből még baj lehet!”, gondolom.

A munkások harsányak, gátlástalanok és úgy viselkednek, mintha bele akarnának kötni valakibe. „Na, jó, én ebből nem kérek!” Megállok az élelmiszer sor elején, és a teák felé fordulok, mintha válogatnék közülük, hogy a hangoskodó csoportnak helyet adjak. El is vonulnak mellettem, mint egy elefántcsorda. Az egyik bevásárlókosara, véletlenül, vagy direkt véletlenül, nem tudom, de beleütközik a derekamba.

– Huh, öcsém, hoppá! Ez karamból volt, hahaha! – mondja, akinek a kosara nekem ütődött, és el kezd nevetni, mintha Bödöcs mondott volna el egy poént.

Négyfelé válnak szét az üzletben, de külön-külön is úgy viselkednek, mintha sosem lettek volna élelmiszer boltban, mint akik folyamatosan fel akarják magukra hívni a figyelmet.

Na, mindegy, attól még vásárolnom kell.” Először is instant levest keresek. „A fenébe!” Az egyik munkás szintén abban a sorban hőzöng, ahol a gyorsleves is található. Hangosan beszél magában, úgy helyezkedik, kaszál a kezeivel, hogy véletlenül se lehessen elmenni mellette. A leveskockáknál áll.

– Mi ez? – vesz le egy erőleves kockát – Leves. Kell az öreganyámnak! Mi a nyavalyatörést kezdjek vele? Szopogassam el? – felnyihog, mintha a legjobb viccet mondta volna és vissza dobja az árut.

A leveskockákat tartalmazó doboz nekicsapódik a polc sarkának, lepattan róla, megpördül a levegőben, majd a földre puffan. A munkás rá se hederít, megy tovább a sorban. Odalépek, és a helyére teszem a terméket. Utána kiválasztok magamnak egy kínai instant levest.

A következő utam a zöldségekhez vezet. Tudom, hogy arra egy munkás sincsen, másfelöl hallom a harsány beszédüket. Egy nagy paradicsomot teszek be a kosaramba. Majd száraz, csípős kolbászkákat rakok a paradicsom mellé, azután a sajt részlegen egy camembert választok.

A pékáruknál futok újból össze két munkással. Éppen egy huszonéves lány formás fenekét stírölik vigyorogva, közben hangosan megjegyzéseket tesznek rá. Szerencsére a lány külföldi, láthatóan egy szót sem ért a beszédükből, meg aztán háttal áll a kanos ifjaknak. Nem foglalkozom velük, két sós-szezámmagos császárzsemlét veszek ki a tárolójából, és beállok a hármas kassza előtti sorba.

Egyszer csak megint egy munkás jelenik meg az édességek sora mellől. Huszonéves lehet, szeme barna és nem áll jól. Csillog benne valami, amiről nekem az ugrik be, „itt most történni fog valami!”.

Forrás: faktor.hu

– Héj, jöjjön ide! – kiáltja el magát, mintha a kutyájának szólna, de úgy, mint aki nem szereti azt a kutyát.

Nem messze tőlem két helyi alkalmazott árukat áraz be. Egy harmincas éveiben járó, talpraesett, barna hajú nő és egy huszonéves tejfelesszájú fiú. A nő felkapja a fejét, gyanakodva, szigorúan ránéz a munkásfiúra.

– Nekem szólt? – kérdezi gyanakvóan.

– Ja-ja, na, jöjjön már ide!

A nő a kollégájára néz. Abban a tekintetben minden benne van. A fiú tekintete is beszédes, de az övé azt sugallja, „kell ez nekünk?”. A nő megindul a munkáshoz, így fiatal munkatársa is.

– Tessék, miben segíthetek? – áll meg közvetlenül szemben vele.

A munkásfiú kajánul hunyorít. Ekkor előbukkan a háta mögül a három társa, és várakozással teli figyelemmel, fülig érő szájjal az eladónőre néznek.

– Figyeljen csak ide! – mondja a munkásfiú, és belenyúl a kosarába. Előkap egy pepperoni paprikákat tartalmazó üveget – Baj van ezzel, ni!

– El tudná mondani, mi a baj azzal a termékkel? – mondja az eladónő megfontoltan, és közben látszik a szemében, arcán, testtartásán, hogy előre készül a munkás reakciójára, amit láthatóan negatívnak ítél meg előzetesen.

– Hát az, hogy bontva van és valaki beleivott.

A nő nyitja a száját, hogy válaszoljon, de a fiú megelőzi. Sebesen lecsavarja a savanyúságos üveg tetejét, és belekortyol a paprika levébe, utána dicsőséggel az arcán a boltos asszonyra vigyorog.

A nő rezzenéstelen arccal megszólal.

– Ezt a terméket most már mindenképpen ki kell fizetnie.

– Ezt előre kigondoltam, ám! – néz büszkén az eladóra.

– Az ára rajta található a csomagoláson – folytatja rendíthetetlenül az alkalmazott.

– Kifizetem én, nnna, csak ezt akartam megcsinálni, hihihi! – kezd el nevetgélni.

Visszacsavarja a tetőt az üvegre, beteszi a kosarába és beáll a kettes pénztárnál a sorba.

– Mondtam nektek, hogy megcsinálom! Nnna, milyen vagyok? – mondja rátartian a társainak, akik röhögcsélve hátba veregetik.

A bolti eladónő fapofával visszatér a sorok közé, munkatársa megilletődötten követi.

Hiszen ezek csupán csibész kölykök, nem kötekedő garázdák! És egyszerűen csak nem tudnak viselkedni.” Mondjuk egy kis falu közértjében Juliska nénivel, az ottani egyetlen eladóval elképzelve ez a jelenet, helyi viszonylatban, még vicces is lehet, pláne, ha Juliska néni kisgyerekkora óta ismeri a csínytevőt. Egy csapat ifjú ugratása volt ez csupán. Ellenben itt, a hideg, távolságtartó nagyvárosban bumfordi tahóság. Bizony, sok függ a környezettől!

Sorra kerülök, kifizetem az élelmiszereket és távozom. A munkások ugyanazzal a csibészes, harsány stílusban szintén elhagyják a boltot, vagyis távozik a bunkó bagázs.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lafe.blog.hu/api/trackback/id/tr2614774296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clemens 2019.04.20. 16:19:46

Erőltetett, túlzásba vitt leírás, elhiszem tényleg láttál valami olyat amit továbbköltve megszületett ez a mű, de ebben a formában nem tűnik hitelesnek.

n3spr3ss0 2019.04.22. 06:24:31

Ez így nagyon gagyi.
süti beállítások módosítása