Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=40K7AY9ztMw
A végállomáson szállok fel a villamosra, bőven van ülőhely, alig vannak utasok. Kényelmesen lehet helyet választani, most jólesik leülni. De nem telik bele öt perc, s a szokásos full house alakul ki.
Felszáll három japán turista. Egy negyvenes férfi és nő, gondolom, házaspár és a tizenéves lányuk. Tipikus japán turisták. Az apuka fehér rövidnadrágban van hátizsákkal a hátán, a felesége színes blúzban és rövidnadrágban, a lányuk pedig mintha egy japán animációs filmből lépett volna elő. Mindhármójuk nyakában fényképezőgép fityeg. Beszélgetnek, nevetgélnek és megállnak balra az ajtótól.
Aztán mond valamit gyorsan az anyuka, és a férje hátizsákjának a zsebében kezd el kotorászni. Előszed három vonaljegyet. A lányuk nevetgélve rácsodálkozik a jegyekre. A nő megint mond valamit a férjének, utána mind a ketten körbenézegetnek a villamosban. „Biztos a jegykezelő készüléket keresik”, gondolom. Pedig éppen az előtt állnak. A lány veszi észre, és nevetve, csacsogva rámutat, hogy a szülei is rájöjjenek, az a piros fém az, amit keresnek. Erre egyszerre kezdenek el nevetni mind a hárman. Aztán elmélyülten, pergő nyelvvel beszélgetni kezdenek valamiről. Amikor az anyuka elölről, hátulról megnézi a készüléket, rájövök, hogy a kezelésére próbálnak rájönni. Használati útmutatót kereshet, de az nincsen ráragasztva az egyszerű szerkezetre. Csodálkozom, hogy beletörik a bicskájuk, de látom, más utastársam is őket nézi. Igen, nézünk, mint a moziban, mert érdekesek, mert mások, mert addig is van mivel foglalkozni, míg elindul a villamos.
Egyszer csak az anyuka óvatosan belehelyezi a jegyet a készülék tetején található nyílásba. „Rájött!”, ujjongok magamban, de látom, többen is felderülnek körülöttem. Ez az igazi valóság show, nem a tévécsatornákon közvetítettek! Tovább alakul a szituáció.
Forrás: https://www.bkv.hu/hu/web_shop/termekeink/185?/hu/web_shop/termekeink/185
Sebesen mondd valamit a lány, és kiveszi a jegyet a nyílásból, s a számokat tartalmazó felével helyezi vissza. „Ez az!”, örvendek megint a sikerüknek. De ekkor már eszembe jut, mit csinálok én, itt figyelem őket, mintha csak szafarin lennék, a helyett, hogy odamennék segíteni nekik? „Más is így tesz, mint én?”
Kíváncsian körbenézek. Jól gondoltam, már mindenki a produkciójukat figyeli elmélyült érdeklődéssel, de senki nem mozdul. Úgy döntök, én is várok még. Nagyon érdekel, rájönnek-e a szerkezet kezelésére, hiszen roppant egyszerű, mondhatni primitív gép.
Közben az anyuka csak nézi a jegylyukasztót, és egyébként nem csinál semmit. „Sültgalambra vár? Nem.” Rájövök, arra vár, hogy magától működjön a készülék. De természetesen nem történik semmi. Összenéznek a férjével. Erre a férfi közelebb hajol a piros fémszerkezethez, és tüzetesen megvizsgálja. Közben az asszony bizonytalanul megnyomja a jegykezelőn az egyik csavart. Aztán a másikat. Semmi. Utána a férj finoman megérinti, majd végigsimítja a készüléket, hátha szenzoros. Persze nem az.
Egyre tanácstalanabbak.
Na, ekkor már azért felpattanok, hogy a segítségükre siessek, ám megelőz egy huszonéves lány, aki közvetlenül mellettük áll. Ismét, gyorsan, kíváncsian körbenézek.
Több ember tátott szájjal ámul a japánokon, mások elmélyülten bámulják őket, megint mások jóindulatúan mosolyognak az orruk alatt. Távol-keleti látványosság lett a japán turista család.
Mindeközben a huszonéves lány elmagyarázza angolul, hogy egyszerűen csak lefele kell húzni a fekete műanyagot, amibe belehelyezték a jegyet, és közben el is végzi a mozdulatot. A japánok nagyon elámulnak ezen, aztán egyszerre kezdenek el nevetni. Mókásak, én is mosolygok. Hajlonganak és megköszönik angolul a lány segítségét. A tinilány izgatottan kikapja a nyílásból a kilyukasztott menetjegyet, és nevetve a lyukakra csodálkozik. A következő jegykezelést ő végzi el. A harmadikat az anyuka. Az apuka gyorsan kezébe kapja a fényképezőgépét, és lefotózza neje jegylyukasztását, utána nyomban újra kattint, a jegykezelőt kapja le magában. Nagyon élvezik a helyzetet, mintha csak egy tömegközlekedési workshopon lennének. Aranyosak.
Azon gondolkodom, hogy Japánban én is így járnék az ő villamosukon, mint ők itt Magyarországon a miénken? Ott állnék tanácstalanul a feltehetően futurisztikus jegykezelőjük előtt, és azon tanakodnék, miképpen kell használni? Az is lehet, hogy fel sem ismerném, mert nem gondolnám, hogy az a hipermodern szerkezet a jegykezelő. Vajon a japánok is néznének engem, mint valami cirkuszi látványosságot, vagy rögtön a segítségemre sietnének? De az is lehet, hogy ott a jegyérvényesítőre ki van írva angolul (is), hogyan kell használni, és nem jutnék el a közszereplésig. Hm, érdekes, nem gondoltam volna, hogy a magyar, hagyományos jegykezelő készülék egy Hungarikum. Pedig bizony az.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Etniez 2018.05.25. 19:24:22
kolompar lole 1113 2018.05.25. 19:47:33
röf 2018.05.25. 19:47:51
Megérdemelnétek.
bemce 2018.05.25. 20:17:25
gchg 2018.05.25. 20:23:44
Akkor még vicces volt. Ma már kínos.
ParePCSI 2018.05.25. 21:42:44
consul 2018.05.25. 22:19:52
morph on deer 2018.05.25. 22:59:00
Amiről a műveltebbek azonnal rájönnek, hogy ez csak magyar lehet: mi nyilaztunk hátrafelé!
És még örülhetünk, hogy ha azok miatt a nyilasok miatt ismernek fel.
HgGina 2018.05.26. 01:40:11
GTI100 2018.05.26. 07:33:28
febiha 2018.05.26. 07:51:31
éve is csak időt nyomtató készülékek voltak. A kétféle (10 és 30 perces) jegyre épülő
rendszer csak így volt értelmezhető.
Aki meg röhög vagy sajnálkozik ezen, az Demszky híve. (@röf)
onlajnok · http://www.onlajnok.com 2018.05.26. 12:34:54
na__most__akkor 2018.05.26. 12:56:08
Miért Demszky?
Nem Tarlós volt a FÜGGETLEN jelölt? Utána... Hány éve is?
És Vitézy a BKK vezér?
Most meg Dabóczy?
Fermentátor · http://fermentator.hu/ 2018.05.26. 13:37:26
CSOKKI MÁLNA 2018.05.26. 13:45:13
Valszeg a magyarok is épp ilyen hülyén néznek, amikor kiderül, hogy sok japó ingatlanban nincs fűtés, és elektromos hálózsákot meg hasonlókat használnak hűvösebb idő esetén.
Egyébként a japánok imádják a készpénzt. A kb. 1800 mrd jen lakossági megtakarítás fele otthon pihen. Rendkívül népszerűek körükben a kisebb-nagyobb széfek..
Világít a torony 2018.05.26. 15:39:04
Ha végképpen nincs érv, akkor jó a "detecsúnyavagy" is.
2018.05.26. 18:05:59
Ha nem informatikus szemmel, hanem ügyfélcentrikusan készült volna el, lett volna rajta egy nagy zöld kör, hogy "Ticket to Budapest border". Ehelyett egy csomó érthetetlen menüponton kell túljutniuk szerencsétleneknek, mire eljutnak ide.
AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2018.05.26. 18:08:32
úgyiselfelejtem 2018.05.26. 18:37:48
csabafab 2018.05.26. 20:08:41
károly szántana 2018.05.26. 20:10:40
@febiha: Budapesten is volt már 20-25 éve idöbélyegzös, én pl. meg is szívtam vele a deák téri átszállásnál, mert nem bélyegzett. A keletio blokk 90-ig létezett, úgyhogy ne a 90-es évekböl indulj ki...
Cycmen 2018.05.26. 21:11:25
JorEl 2018.05.26. 21:11:47
Etniez 2018.05.26. 22:06:34
Etniez 2018.05.26. 22:26:41
McKinney 2018.05.26. 23:28:03
Na de miért is nem lehet legalább bérletet venni a neten? A MÁV-nak nem probléma otthon kinyomtatható vonatjegyet árulni, pedig az se egy hitech bagázs.