Forrás: atlatszo.hu

Egy kis étteremben vagyok munkatársaimmal együtt, a most nyugdíjba vonult kollégámat búcsúztatjuk. A hangulat alakulóban van. A pincérfiút várjuk, hogy koccinthassunk, mert egy Unicumot elfelejtett kihozni. Már harmadjára szólunk neki. Szórakozott, mint egy professzor és ügyetlen. Eddig két poharat és egy tányért ejtett a földre. Az egyik pohár, akár egy pingpong labda, pattogott a földön. Elképedve néztük, de nem tört el.

Aztán csak megérkezik az Unicum. Friss nyugdíjas kollégám tósztot mond. Meglepően jót, meghatót és őszintét. Aztán egymás után a többiek is szólnak néhány méltató szót. Ezekután mindenki diskurzusba kezd a közelében ülő munkatársával. Én egy anekdotát hallgatok éppen, amikor beszédfoszlányokra leszek figyelmes, a hátam mögül jönnek a hangok.

– ...hőzöngő csürhék voltak. Bőgtek, de nem mondtak semmi lényegeset. ...fognék egy puskát, és egymás után lőném őket. Kacsavadászat, hehehe!

„Miről beszélnek ezek?”

– ...előre megszervezett balhé volt. A Facebookon hírdették meg...

– Dehogyis! - Vág közbe egy nyers férfihang. – Amerikából szervezték, ez Soros akciója volt. Mit gondolsz? Ezek mind Soros-bérencek voltak. A nagy része taknyos diák! Mi a szart tudnak ezek az életről? Teletömték a fejüket mocsokkal! Kirúgnám mind a tüntetésen részt vett kölyköt a főiskoláról, egyetemről, hogy a lábuk nem érné a földet! Nagyon helyes, hogy a CEUT kiűzték innen! Az egy Soros-képző volt!

– Ja, jól mondod! Ezek csak hazudnak és hergelnek! Viperával adnék nekik, höhöhö!

„Kik ezek a taplók? Szóról szóra a kormány-médiumok szövegét nyomatják. Neeem, ez nem lehet! Ezek csak baromkodnak.” És nem! Ugyanebben a stílusban, fröcsögve, sorosozva folytatják. „Ezek valóban komolyan gondolják, amiket mondanak!”

Az egyik kollegám mond valamit, de nem értem, mit, annyira a hátam mögötti beszélgetésre koncentrálok. Kíváncsi vagyok, hogyan néz ki a Fidesz-párti asztaltársaság. Magamban ki is alakul egy kép róluk.

Aztán csak nem bírom ki és hátrafordulok.

Egyáltalán nem hasonlítanak a bennem kialakult képre. Végtelenül egyszerű emberek, kopottas, elhanyagolt öltözetben. A szószóló egy foghíjas, tagbaszakadt, ócska farmerkabátos, harmincvalahány éves fickó. A kontrázó egy piros tréningruhás, hatvanas férfi. Mellette a felesége ül, egy ízléstelenruhás, lenőtt hajú ötvenes nő. A társaság többi tagja, három harmincas pár semmilyen öltözetben.

Közben kihozza a pincérfiú a húsos tálat és a köreteket. Segítenünk kell neki, hogy le tudja rakni az asztalra. Mindenki szed magának. Örülök, hogy megérkezett, így evés közben tovább tudom hallgatni a számomra megdöbbentő beszélgetést. Magyar kuriózum.

A tévé székházánál lezajlott tüntetést elemezik ki és az épület belsejébe bejutott ellenzéki képviselőkről mondanak nyomdafestéket nem tűrő véleményeket.

Forrás: www.atv.hu

– Megrendelésre ment a csürhe a tévéhez... Minden csak színjáték volt, höhöhö! Az a hasalás a földön, a lépcsőre felmászás! Hülye, megjátszós banda! Én rájuk basztam volna a seggükre egy tüzes vasalóval... Seggrepacsi, höhöhö! A diákok pedig csak a buli miatt mentek oda. Azt sem tudták, merre, mennyi.... Filmet vetítettek a tévé falára, hogy ne unatkozzanak...

„Nem hiszem el! Ezek nagyon sötétek!” Annyira kiakadok az elferdített esemény-kommentáláson, hogy teljesen kiesem a társalgásból.

És csak mondják és mondják, fröcsögnek. Át-átnézegetek hozzájuk. Inkább hangembereknek tűnnek, mint érdemi cselekvőknek. Hátborzongató, ahogy beszélgetnek. „Ilyen nincs!”

Főnökünk megkocogtatja a poharát és egy rövid beszédet mond. Utána átadja közös ajándékainkat a friss nyugdíjasnak. Egy idő után teljesen megfeledkezem a hátam mögött politizáló csoportról.

Mikor az italok hatására tetőfokára hág társaságunk hangulata és meglódul a beszélőkénk, nálunk is elkezdődik a politizálás. Nem éppen dicsérjük Orbánt és a fideszes kormányt és tevékenységeit, ám az ellenzék is kap a jóból, hogy miért nem tudtak a választások előtt ennyire összhangban lenni, mint mostanság vannak.

Hirtelen eszembe jut a hátam mögötti asztaltársaság, és kíváncsian hátra fordulok. Sajnos elmentek már, pedig milyen jó lett volna, ha hallják a diskurzusunkat! Nagyon kíváncsi lettem volna az ábrázatukra. Azon gondolkodom, milyen érdekes, mi is ugyanúgy politizálunk, mint pár órával ezelőtt amazok, ám nálunk az elfogyasztott alkohol ellenére sincsen szó agresszióról, vipera használatáról, gunyoros fideszellenes megjegyzésről, csupán mindenki elmondja a véleményét a másik pártról és a tényekről és megvitatjuk a magyarországi helyzetet.