Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_BKK_%C3%BCzemeltet%C5%91inek_j%C3%A1rm%C5%B1parkja

A buszra várok. Régóta ácsorgok a megállóban, fogytán a türelmem. Nem vagyok ezzel egyedül, tizenöt-húszan várakozunk. „Jönni fog egyáltalán busz?” Elhatározom, hagyom a csudába, s neki indulok, sétálok néhány megállót. Erre megjelenik a busz. Olyan ez, mint a dohányos, aki végre előveszi a cigarettáját, hogy rágyújtson, és ekkor azonnal jön a busz.

Lassan megnyugodva szállok fel. Persze telt ház van. Viszonylag jó helyen tudok megállni, még kapaszkodni is tudok. Mögöttem egy attraktív, választékosan öltözött ötvenes nő száll fel. Már a megállóban kiszúrtam, nem lehetett nem észrevenni. Az ajtó melletti kettes üléshez lép. Egy slampos, lefitymáló tekintetű nő ül közvetlenül az ablak mellett, a mellette levő ülésen nagy retikülje és egy telepakolt vászontáska foglalj a helyet. Megszólítja a vonzó ötvenes az ülő nőt.

– Ne haragudjon, ha szépen kérem, megtenné, hogy felszabadítja ezt a helyet? Le szeretnék ülni.

– Mit képzel? – böffen rá a nő – Menjen előrébb, van ott még hely.

A vonzó ötvenes meghökken a nyers elutasítástól, de nem hagyja magát.

– Valóban van hely, de sokat várakoztam a megállóban, nem szeretnék a tömegen átfurakodni. Kérném szépen, vegye az ölébe a csomagjait.

– Menjen a francba! Dehogy veszem az ölembe, kurva nehezek! – fröcsögi a nő.

– Ne haragudjon, én kétszer is szépen kértem önt, mire maga minősíthetetlen hangnemet enged meg magának.

„Mi lesz ennek a vége?!”

– Jaj, de kényes...

A többit nem értem, se a jólszituált hölgy válaszát, mert megszólal a hangszóró és egy kedves női hang a következő megállót közli. A folytatást ellenben annál jobban lehet hallani.

– Én éves bérletet vettem. Tudja milyen kurva drága volt? Nekem jogom van itt ülni a cuccaimmal együtt.

– Az éves bérlete kettő helyre szól?

Erre felröhög mellettem egy kopaszodó férfi.

Forrás: https://hir.ma/tag/sv%C3%A9dorsz%C3%A1g+busz

– Vagy poggyászkiegészítő bérlete van? – folytatja az álló nő.

Erre egy káromkodás az ülő nő részéről a válasz, de már látszik rajta, hogy megtört a jég, mert még elmormog ugyan néhány cifraságot, azonban az ölébe cibálja a cókmókját.

Az udvarias hölgy helyet foglal. De még nem fejeződik be a történet.

A slampos nő morog, szúrós tekintettel a mellette ülő asszonyra néz látványosan és úgy mocorog, hogy közben lökdösi ülőhelyszomszédját. Aztán oda-oda szól neki csípősen.

– Na, most örül? Nem nyomja a valagát a szék?

Az attraktív hölgy megpróbál tudomást sem venni róla. De a kötekedő tesz róla, hogy ez ne sikerüljön neki. Aztán csak elege lesz belőle és felháborodottan a piszkálódóhoz fordul.

– Ha nem hagyja abba a zaklatásomat, hívom a rendőrséget!

– Zaklatááás! Maga hülye! Nem vagyok leszbi!

Felkapom a fejem. Környezetem ugyanezt teszi. „Vajon, mi fog történni?” – látom az emberek tekintetében a kérdést és bennem is ez merül fel.

A slampos nő nem ijed meg, elkezd rosszindulatúan nevetni. Látszik az attraktív hölgyön, hogy már teljesen oda a lelki nyugalma, csupán magára erőlteti a hidegfejű udvariasságot. Remegő kézzel előkapja ridiküljéből a telefonját és tárcsáz. A mellette ülő nő láthatóan megszeppen, habár még nagy mellénnyel továbbra is durvaságokat magyaráz neki.

– Halló, jó napot kívánok! Egy zaklatást szeretnék bejelenteni, és én vagyok az áldozat.

Azt veszem észre, hogy süket csönd van a buszon, mindenki a telefonáló asszonyt nézi, vagy hallgatja. Most ébredtek rá, hogy tényleg nem blöffölt, pedig, bevallom, azt gondoltam, valóban a rendőrséget hívta fel. Eléggé hosszan elbeszélget az ügyeletes rendőrrel. Fennhangon minden szavát elismétli telefonpartnerének. A mellette ülő nő jól láthatóan egyre rosszabbul érzi magát, mereven kifelé néz az ablakon keresztül.

A telefonbeszélgetés lényege, hogy ameddig tettlegesség nem történik, csak szóbeli inzultus, addig nem szállhatnak ki a rendőrök, de ha ez megesne, akkor azonnal telefonáljon, és hamar ott lesznek.

Mikor leteszi a telefont, látszik rajta a győzedelmes jó érzés, hogy kiosztott egy alpári nőszemélyt, megnyerte a csatát. Bevallom én is jól érzem magam, ez jó mulatság, női munka volt. Hányszor, de hányszor utazik egy ilyen, több ülőhelyen elterpeszkedő trampli nő, paraszt férfi, aki tojik mások fejére és a zsúfoltság ellenére se veszi ölébe a maga mellett levő háti táskáját, vagy egyéb odahányt holmiját. Igaza volt a vonzó hölgynek, ennek a busznak a hősének, ezúton gratulálok neki!