Orbán Viktor A tanú Bástya elvtársa

Megkért egy ismerősöm, hogy hozzam el megrendeléseit, mert ő semmiféleképpen nem tud elszabadulni a munkahelyéről. Érmegyűjtő, egy numizmatikai szakboltba kellett mennem. Nem értek az érmészethez, nem is érdekel, éppen ezért döbbentem meg a sor láttán, ami a boltból kígyózott elő. Mit volt, mit tennem, beálltam a legvégére.

Többnyire idősebbek álltak a sorban, hatvan fölöttiek és egy kivételével mind férfiak. Ezt furcsállottam, de gondolom ez olyan, mint a nőknél a fehérnemű bolt, ott egy férfi jelenléte okoz kicsit feltűnést.

Lassan haladt a sor, csiga lassan, nem tudtam mire vélni. Aztán észrevettem a kirakatra kiragasztott írást, hogy technikai ok miatt csak készpénzzel lehet fizetni. Ez még nem magyarázta meg számomra a hosszú várakozást.

Egy idő után csak bejutottam a bolt előterébe, de akkor már úgy éreztem, nem bírom tovább, harmincöt perce álltam a sorban. Az egyik ügyféltől megtudtam legalább, miért haladt ennyire elviselhetetlenül lassan a sor, holott kettő pénztár működött páthuzamosan.

Az internet kapcsolattal volt probléma, és ezért nem működtek a kártyaterminálok, a számlázás sem, mert szerverhez kellett csatlakozni, amihez szintén net kellett, sőt a telefonok sem. Lényegében kicsit meghalt a cég. A két eladó kézzel írva volt kénytelen kiállítani a számlákat, vagy a nyugtákat. Ráadásul 300 000 forint feletti vásárláskor egy nyomtatványt is ki kellett tölteniük egy kormányrendelet alapján.

Egy középkorú férfi állt a baloldali kasszánál, és a negyvenes elárusító férfi éppen a pénzmosásról szóló nyomtatványt töltötte ki. A vásárló roppantul körülményes volt és értetlen, le a kalappal az eladó előtt, aki birkatürelemmel viselte.

– Higgye el, nem én találtam ki, ha rajtam múlna, nem vesződnék vele… – mondta éppen.

– Nem, nem, nem, semmi probléma, amire szükség van, arra szükség van. Egyet értek vele, mert én jó állampolgár vagyok, jó magyar. Egyet értek az átvilágítással, nem szabad az országot becsapnunk, fontos a rendes adózás, a kontroll, mert a mi miniszterelnök urunk is úgy teljesít, ahogy az országunk, mi állampolgárok, ezért, mondom, nagyon helyes ez így, kell a sok bevétel az államnak, hogy jól teljesítsen. Mindent meg kell tennünk.

Megfagyott a levegő. Az eladó nem tudta leplezni elképedését, nem is tudott erre a szólamra semmit mondani, csak megköszörülte a torkát és elkérte a szükséges adatokat. Körbe néztem, mások is ezt tették. Döbbenet, csodálkozás, hitetlenség látszott az embereken. Magam azt hittem, rosszul hallok, aztán arra gondoltam, humorizált a férfi, de nem, látszott rajta, hogy teljesen komolyan gondolta. Egy pillanatra az is felmerült bennem, hogy kandi kamerák vannak elhelyezve, észre is vettem vagy három kamerát, de persze elvetettem a gondolatot.

Ez a férfi azt hitte, hogy lehallgatják, és ezt kell válaszolnia? Vagy tényleg ennyire elvakult fideszes lenne? Döbbenetes, nem tértem magamhoz, úgy méregettem az ötvenes vásárlót, mintha a Body kiállításon lennék, közben sajnálatot éreztem iránta, mert beszédéből kiderült, hogy roppantul tiszta, őszinte és egyben naiv, azonban végtelenül egyszerű ember. Aztán eszembe jutott a Tanú című film, erről a Rákosi-rendszer, és még jobban megrökönyödtem, hogy a mai Magyarországon ez van.

Nem vettem észre, hogy én következem, a hátam mögött álló szólt rám. Továbbra is az előző jelenet hatása alatt állva, mintha csak álomban lennék, válaszolgattam az eladónő kérdéseire, aki válaszaim alapján előkereste nyilvántartásukból az ismerősöm foglalásait. Kifizettem, átvettem az emlékpénzeket és kimentem az üzletből.

Aztán hátra fordultam és a feleségével éppen távozó ötvenes férfit néztem, és csak néztem. Nem tudom jól leírni megkavarodott érzéseimet. Miután elhaladtak mellettem, követtem tekintetemmel őket, ahogy a parkoló autójukba szállnak, és az jutott eszembe: „Atya-úr-isten!” Miután elhajtottak, folytattam utamat. Csak a metróban tértem magamhoz, és arra gondoltam, minél több embernek kell elmennie szavazni április 8-án, és úgy kell szavaznunk, hogy Bástya elvtárs csak A tanú című filmben maradjon, mint egy sötét emlék.