A magyar kormány Soros-bérenc

Nem tudom kikerülni, metróval kell mennem. Felmutatom a bérletem a mozgólépcső lejáratánál álló ellenőrnek, aki csak rágózik és még csak rám se pillant. „Valaki hangoskodik”, állapítom meg. A felfelé haladó mozgólépcső elején van az illető. Egy részeg fazon. Hőzöng. Aki teheti, feljebb lépked a közeléből. Erősen gesztikulál, és közben előre, hátra ing, félő, legurul. Orbánt szidja, közben a falat nézi, és annak beszél. Először nem értem, miért, aztán rájövök: a kormány plakátjait szidja. Van belőle egypár!

– Mocskos, szarházi Orbán! Téged kellene pillanatragasztóval bekenni, és kiragasztani az első fára, hogy leköphessenek, te, szemét hazug országrabló! – ordítja fröcsögve, és telibe köpi Soros Györgyöt, aki a plakáton vigyorog.

„Orbánnak fülig érne a szája, ha látná”, kajánkodok. Most nézek körbe, bal oldalt, jobb oldalt egymást követik a sorosgyörgyös plakátok. Már fel sem tűnik, immunis vagyok rájuk, olyan mintha egy kavicsot látnék a földön, tizenkettő egy tucat. Ugyanígy vagyok a reklámokkal is, átfolynak rajtam, és még csak nyomot sem hagynak.

Két harmincas, jólszituált nő áll előttem. Ők is a randalírozó részeget nézik, mintha moziban lennének. Az élet a legjobb film. Aztán a férfi felérkezik a mozgólépcsővel a felszínre, és elimbolyog, én pedig a peronra érkezem. Az előttem álló nők egyfelé tartanak velem, ráadásul a lépésük üteme is megegyezik az enyémmel, ezért kissé megszaporázom lépteim, hogy ne zavarjuk egymást.

Az imént ment el a metró, három perc múlva érkezik a következő. A két nő ismét mellém sodródik. Most veszem észre, hogy velem szemben is Soros György nevet. Szimpatikus feje van. A nők is észreveszik, és az iménti ittas férfiról diskurálnak. Nem figyelem, mit beszélnek. Aztán az egyikőjük felnevet.

– …még ehhez is hülyék! Eddig azt sem tudtam, hogy néz ki Soros, most minden méteren rám nevet. Híressé teszik a marhák Magyarországon. Röhögnék, ha Soros bérelte volna fel a kormányt, hogy népszerűsítse őt. A magyar kormány Soros-bérenc… Ingyen reklám…

– Ja, a kormánynak, mert egyébként közpénzből megy az egész – kontráz a társnője.

Nagyokat kacagnak, én meg csodálkozom. Faramuci ötlet: a „gyűlöletes” Soros György, mint a magyar kormány negatív kampány megbízottja? Amennyi eszement dolog történik ebben az országban, még ennek is lehet valóságalapja.

Közben befut a metró. Kicsit zsúfolt, de kibírható. A nők mellett jut állóhely nekem.

– Soros pénzeli Orbánt… és hogy hívják azt a szerelőt?

– Szerelőt?

– Tudod, a felcsuti, jaj nem… – nevet –, alcsuti… gázszerelő… Megvan! Mészáros Lőrinc! Na, ő Soros strómanja… és az egész bagázs Soros marionett-figurája… – nevetésbe fullad bolondozása.

Tovább élcelődnek a hölgyek a kormány propaganda plakátjain. Aztán a Kétfarkú Kutya Párt ellenplakátjai és akciói kerülnek napirendre. Jól hallhatóan remekül szórakoznak. Igazuk van, ezt másképpen nem is lehet elviselni, mert különben marad a sírás, vagy a dühöngés. A nőknek van igaza. És Hofi Gézának; eszembe jut két aranyigazsága.

„– Te, figyelj, haver! Képzeld el, Magyarországon jobb lett az élet!

– Tényleg?

– Nem, de képzeld el.”

„Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop…”

A nők közben elsodródnak mellőlem, de ahogy látom és hallom továbbra is nagyon jól érzik magukat.

A következőnél leszállok. Elmegy a metró, balra nézek: „Magyarország erős, és büszke európai ország.” „Az. De aki büszke az csak törni tud, és hajolni nem.” Kicsit keserű hangulat uralkodik el rajtam, de ekkor a metrón beszélgető nők jutnak az eszembe, és elmosolyodok. „A nevetés gyógyít és inspirál.” A mozgólépcsőn felfelé menet már csak a nők beszélgetésére gondolok és mosolygok.