Uh, hosszú volt ez a nap. A villamoson ülök, zötyögök és nézek ki a fejemből. A velem szemben levő ülés szabad… már foglalt. Kinézek az ablakon: kirakatok, fák, autók, járókelők... Értelem nélkül olvasom a boltok neveit, hogy ne aludjak el. Aztán felfigyelek valamire. A velem szemben ülő… nő, nem, lány, huszonegy-két éves lehet, beszél. Nem figyelem, mit, de valahogy egyre jobban magára vonja figyelmemet. Mint azok az átkozott reklámok a tévében. A film megszakad, reklámblokk, leveszem a hangot, de mozog és világít a sok kép, mire észreveszem, egy székletlágyító gyógyszerre meredek. Itt most a hang vonzza érzékszervemet. Azon veszem észre magam, hogy továbbra is kimeredek az ablakon, viszont hegyezem a fülemet.

– …szerinted mit tegyek? Érted a problémám? Én szakítottam vele.

Nem értem, mit válaszol a barátnő, halkan beszél.

– Annyira nem értem, miért csinálta. Tudta, hogy rosszul esik. Vagy szerinted, nem tudta? Biztosan tudta, annyira barom volt. Most sem hiszem el, hogy megtette.

Az istennek nem mondja ki, hogy mit tett az a szerencsétlen fiú. Korábban biztosan mondta, csak akkor még nem figyeltem. Hátha újra kiböki. Míg ezen gondolkodom, nem mond semmi újat, csak folynak belőle a mondatok, mind langyos víz. Azt veszem észre a langyos víz kezd melegedni.

– Nem tudok vele beszélni, akkora csalódást okozott nekem, hogy el sem tudod képzelni, mekkorát. Nem is akarok vele beszélni. Nem. Az ismerőseim közül is törlöm.

Mondd rá valamit a barátnő. Szerintem, direkt halkan beszél, hogy ne értsem. A csalódott lány hangos, gondolom, mert csalódott.

– Most törlöm!

Előveszi a telefonját.

– Szerinted? Szerinted jó ötlet?

Mielőtt válaszolna a barátnő, folytatja.

– Igen, törlöm, hiszen úgy viselkedett – miközben az okostelefonján járkálnak fürge ujjai – Biztosan ez lesz a jó megoldás. A telefonszámát már töröltem. Most már soha nem fogunk egymással beszélni. Biztosan nem fogja megpróbálni. Én biztosan nem. Semmilyen fórumon nem fog jelentkezni. Vagy letiltsam a fészen? Ha letiltom, akkor nem fog megtalálni. Ha törlöm, akkor viszont megtalál, rálát az oldalamra. Nem lesz ez nagyon átlátszó?

A barátnő mond valamit.

– Nem tiltom le. De milyen ciki, ha rájön, hogy csak töröltem és nem letiltottam. Nem baj, így jó. De nem fog írni…

Ekkor teljesen felébredek. "Atya úristen, így gondolkodnak a lányok?! Azzal, hogy törölte a kapcsolatot, jelezte a fiúnak, hogy semmi nincs veszve, csak haragszik rá és várja, hogy felvegye vele a kapcsolatot?! Éééédesem!!! A fiúk nem így gondolkodnak. Nincs az a fiú, aki ezt így végiggondolja, és pláne megérti a tártkapus üzenetedet." Úgy elképedtem a lány, a NŐ logika-cikornyásságán, hogy majdnem megszólítottam. De nem tettem.

Két megállóval később leszáll a két lány, én pedig a lány szavait görgetem és görgetem a fejemben egészen hazáig és még utána is. "Mi, férfiak mennyire egyszerűek vagyunk! Atyaúristen, ezt a női gondolkodást!"