A nyári kánikula ellen többféleképpen lehet védekezni. Jó hűsítő egy remek csobbanás a Balatonba, Velencei tóba, Adriába, vagy egy hideg Swimming pool koktél, sör, jó rozé. Munkában, otthon remek megoldás a légkondi, vagy ha nincsen, akkor otthonra kitűnő a hideg zuhany is. Sorolhatnám a jobbnál jobb ötleteket, de szomszédom mindnél frappánsabbat talált ki.

A nejem két hónapja mesélte, hogy a szomszéd házban van egy szatír. Nevettem, ő is, de bizonygatta, hogy tényleg. „A harmadikon egy pasi meztelenkedik.” „Na, és? Melege van. Te meg nézed. Kukkolsz?” „Hülye. Nem nagy szám, sőt, a hasa púpos… Tudod kire emlékeztet? A sztárom a páromból az idétlen albérlő társra!” Csak nevettem, azért kíváncsi voltam, ki az, de én valahogy soha nem szembesültem vele. Igaz, nem vadásztam a pasira, csupán mint helyi érdekességre voltam rá kíváncsi. Aztán csak sikerült lenyűgöznie.

A konyhában álltam és apámmal beszéltem telefonon, amikor oldalra néztem, ki az ablakon keresztül, és félrenyeltem. Úgy köhögtem és röhögtem, hogy apám nem tudta mire vélni és eldönteni, most mi van velem. A csupasz fickó állt az ablakban, és a hasát simogatva ide-oda mórikált, közben himbilimbije veszettül kalimpált. Tényleg nem volt egy Adonisz. „Ez a marha nincs tisztában vele, hogy a szomszédház lakóinak nagyobbik része rálát bájára.” A produkció néhány percig tartott, aztán visszalépett a manézsról, és lehullott a függöny.

Ezután jó ideig nem láttuk az alul semmi bajnokot, el is felejtettem. Néhány hete panaszkodni kezdett a feleségem, hogy megint feltűnt a színen. Éppen a gyereknek kiáltott le az ablakból az utcára, amikor a szemközti ablakba penderült a csupasz gyöngyszem. „És nem zavarta!”, mesélte felháborodottan, „Pedig mérgesen néztem rá, erre csak visszanézett rám.” Mikor egy héten belül már harmadjára panaszolta, hogy ismét látta, és nem érdekelte a férfit, hogy más is megszemlélheti meztelenül, engem is idegesíteni kezdett. „El tudod képzelni, mennyire zavaró főzés közben, amikor voltaképpen vele szemben állok?”

Belegondoltam, hogy a házunkban csomó kisgyerekes család lakik, és nyugdíjas. De hiába vadásztam rá, egyszer sem mutatkozott, amikor direkt vártam őt. Persze nem fanatikusan, mint egy hurrikánvadász.

Aztán feltűnt! De persze nem akkor, amikor vártam. Éppen zuhanyoztam, színházba készültünk feleségemmel, amikor meghallottam a nejemet. „Na, ne! Már megint! Miért nappal jön ez mindig elő? És nézd meg, nem zavarja, hogy nézem! Ez tiszta hülye!” Felmérgeltem magam, és kipattantam a zuhany alól. Ügyeltem, hogy törülközőt tekerjek magam köré, nehogy tükörképet mutassak neki. Tényleg ott állt, és táncolt. Zene szólhatott a szobában, ez meg kiállt az ablakába és táncikált. Pontosabban minden táncikált rajta! Csípőre tett kézzel megálltam vele szemben. Látott, de nem zavarta. „Ez tényleg gyagyás!” „Menjünk már!”, szólt rám a nejem, „Mit akarsz csinálni?” „Átmegyek…” „Dehogy mész te sehova! Nem ér annyit. Különben is elkésünk. Nézd, már nincs is ott.” De a következő pillanatban megjelent. „Már megint itt van! Ez nem normális! Tele van nagycsaládossal a házunk!” „Menj már öltözni!” „De nem érted? Ha senki nem jelzi neki, hogy ebből elég, nem kíváncsi senki a micsodájára, akkor ez még képes kézen állni is az ablakban, amilyen hülye!” Felhúztam magam, mert nem tudtam, mit tehetnék, a látvány ellen. „Ne nézd!”, jött elő a farbával a nejem. Nem is akartam, de nehogy már én érezzem (főleg nejem) rosszul magam más idétlensége miatt! Megint eltűnt. Elmentem öltözni.

Az ingnél tartottam, amikor meghallottam a nejem. „Na, ez megint az ablakban van!” Félhangosan mondta, hogy ne halljam meg, de nem tudta felháborodását eléggé letompítani. Abban a pillanatban felkaptam a telefonomat, és kirobogtam a konyhába. „Mit csinálsz?” „Felveszem és kirakom a fészre.” „Ne csináld már! Fel fog jelenteni, hogy perverz vagy.” „Igen? Én pedig közszeméremsértésért. Kíváncsi vagyok, kinek a feljelentése állja meg majd a helyét.” „Ne izélj már.” „Nézd csak! Észrevet! Éééés nem tetszik neki! Visszahúzódott. Most már mehetünk.”

„Tényleg felvetted?”, kérdezte később, útközben a feleségem. „Dehogy vettem. Csak azt akartam, hogy azt higgye.”

Hatásosnak bizonyult a tettem, vette a szomszéd a lapot, azóta nem mutatkozik Ádám-kosztümben az ablakában. Hogy otthon mit csinál, hogyan nudizik, vészeli át a nyári hőséget, nem érdekel, nem is tartozik rám, de onnantól kezdve, hogy ezt a nyílt színen teszi, jogom van hozzá, hogy kifejezzem felé véleményemet. Szerintem igazam volt.