Forrás: http://www.life.hu

Jön a metró, felszállok, mellettem egy harmincas férfi lép be, nagyon izgatottnak tűnik. A szemben levő ajtó elé állok be, s hátamat a nyílászárónak vetem. A harmincas, sportosan elegáns férfi is ide áll be, de ő a jobb oldalra. Előveszi farzsebéből a mobilját, és telefonálni kezd.

Én is előveszem a telefonomat, mikor beszálltam éreztem, hogy üzeneteim érkeztek. Közben a férfi mellettem lelkesen beszél. Olyan lelkesen és izgatottan, mintha az imént nézte volna meg a Star Wars x. részét. De nem, ennél izgalmasabb dologban volt része. Most volt először szülői értekezleten, és erről számol be felpörögve, lelkendezve, gondolom a nejének.

– Képzeld, én voltam egyedül apuka! Csak anyukák voltak! ... Értem, na... tudom, ha nem rugdostál volna el, akkor nem tapasztalom meg.

Más unalmasnak, vagy indulatosnak tartja a szülőit, mert megint ezt, meg ezt kell fizetni, mert már megint lehetetlen dolgot kér a tanárnő, mert megint nem a lényegről a beszél, ám az apuka egészen más szemszögből látja, számára egy nagy kaland volt az egész, egy hatalmas élmény.

Aranyos, de különösebben nem figyelek rá, belemélyedek a csetelésbe.

Arra kapom fel a fejem, hogy az apuka tónust vált.

– Nem lesz a gyereknek tesi, fizika és informatika tanára, mindannyian felmondtak. Szép mi? Mondjuk, a testnevelést túlélik a gyerekek, nem fognak lemaradni semmivel, de ott a fizika! Az informatikától sem félek… Ja! Képzeld el, miután az osztályfőnök elmondta ezeket, folytatta. Az igazgatónő megkeresett engem, mondta, mert tudta, hogy húsz évvel ezelőtt elvégeztem egy informatikai okj-s tanfolyamot, hogy vállaljam el az informatikai oktatást az osztályban. Én ezt a végzettségem azóta nem is használtam. Mindegy, én fogom az informatikát az osztálynak tartani. De szerintem, mondta, a gyerekek fognak nekem csupa újat mutatni. Erre idegesen nevetgélni kezdett. Gondoltam, viccelődik. Hiszen a mai gyerekek, már az anyatejjel szívják magukba a számítógépes tudást, folytatta. Egyébként bevallom, fogalmam sincs, mit fogok nekik tanítani. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy, kedves szülők, adjanak ötletet, mit tanítsak, vagyis mit szoktak oktatni hatodikban a diákoknak, és azt is, hogyan kellene ezt tennem.

Forrás: YouTube

Alig bírom magamba fojtani a nevetést. Ez olyan, mint egy kabaréjelenet. Mellette meg nem akarom elhinni, hogy ez tényleg így van. Jobbra az apuka ugyanígy érez, ahogy hallom.

– Én hangosan felnevettem, azt hittem, megint humorizál a tanárnő. És képzeld el, nem viccelt! Basszus, halálosan komolyan gondolta! Ilyen nincsen! Tényleg nekünk, szülőknek kellene ezt megmondani? Befizetek egy angol tanfolyamra és kijelenti a tanár, hogy ő nem is tud angolul, csak beugró és segítséget kér a kurzusra járóktól, hogyan is kell ezt csinálni?! Ilyenkor kiverem a balhét és visszakérem a pénzem. De itt a gimnáziumban, most mit tehetünk? Asztalt boríthatok az igazgatónál, de attól még nem lesz tanár, és a gyerekem sem tudom hirtelenjében másik iskolába átvinni. Ha nem a saját fülemmel hallom, akkor azt mondom, hogy ilyen nem létezik! De Én hallottam! Ez ma Magyarországon a helyzet?! Mi lesz így a gyerekekből? Te, Kati, ez nagyon rossz így!

Az apuka innentől kezdve letargikussá változik. Mondjuk, az elhangzottak után megértem. Az anyuka meg, ahogy az apa válaszadásából meg tudom ítélni, nem lepődött meg.

– Igen, valóban mondtad már… Jól van, na, igazad volt, hogy egyszer nekem kell szülőire mennem… De Kati, ez elképesztő! … Mindig ez volt? … Igen, mondtad már egy párszor, hogy nem százas az osztályfőnök… Ja, hogy egyben ő az osztály matek tanárja is? … Ne gúnyolj már! Tudtam, csak nem kötöttem össze a kettőt…

Így és hasonlóan folytatódik a beszélgetés, az apuka egymás után kapja feleségétől a hideget és a meleget, amiért nem folyt eddig bele a gyereke iskolai ügyébe. Hát most valóban mélyvízbe került! Húsbavágóan megtapasztalhatta a magyar oktatási valóságot. Néha valóban jó tudatlannak lenni, mert úgy nem fáj annyira a valóság.

Néhány megálló után leszáll az apuka, de a lelkes és gyermekien izgatott családapából a hírmondója sem maradt. Sajnálom őt.