Nőkről és férfiakról férfi szemmel - történetek Magyarországról innen.

Anya, nem én nyaltam meg!

2017/07/03. - írta: lafe blog

Én vagyok a soros, nekem kell most kivinni a kutyát sétálni. A szomszéd parkba megyünk, mindig a kerítéssel körbekerített játszótér körül, a füves részen szoktam az ebünkkel két-három kört megtenni (mint minden más kutyatartó), közben békésen szemlélődöm.

A kutya izgatottan szimatol, nyomot fogott, bizonyára valamelyik kóbor macska rejtőzik a bokor alatt. Engedem, hagy járjon utána, de nincsen ott macska. Akkor valamelyik konkurens négylábú jelölhette meg a növény alját, mert ide-odaforgolódva szimatol, aztán nagy nehezen, különös gonddal becélozza a felmért növényszárat, és… fél méterrel elpisil mellette. Mindig ezt csinálja. Nem egy mesterlövész fajta. Lassan tovább sétálunk.

A játszótér második sarka mellett haladunk el, amikor észreveszek egy négy-ötéves forma fiúcskát a téren. Először nem különösebben érdekel, csak közönyösen konstatálom, hogy ott van a túlsó oldalon. Mást nem látok a közelében, habár átellenben ott lehetnek a szülei, csak a bokrok takarják.

A következő játszótérsarokhoz közeledünk, közben önkéntelenül a kisfiút nézem, de igazából nem látom őt, a holnapi napon jár az eszem, átgondolom, miket kell elintéznem. Ám valami miatt csak rátapad a tekintettem a fiúra. Még mindig messze van tőlem, nem látom pontosan, mit csinál. De valahogy, hm, rosszban sántikál.

Megkerüljük a kutyával a játszótér sarkát, most már kíváncsian nézem a gyereket.

Kissé háttal áll nekem, ezért sem látom jól… de valami tényleg van a kezében. Igen, és a tartásában és a viselkedésében is van valami… olyasmi, hogy az ugrik be nekem: most olyat tesz, amit nem szabadna.

Egy hosszúkás barna tárgyat tart a kezében, de csak nem tudom kivenni, hogy mi az és azt sem, mit tesz vele. Valahogy furcsa ez a művelet, turpiskodás. Húsz-huszonöt centiméteres az a valami és egyenetlen felületű… nem ismerem fel, még mindig nem… „Mit csinálhat?!

Egyre közelebb érek a kerítés túloldalán a gyerekhez, aki láthatólag azt hiszi, senki nem látja őt. Persze nem szaporázom meg lépteimet, sőt még egy kicsit vissza is fogom a kutyát.

Azt a dolgot a kezében maga előtt tartja függőlegesen közel az arcához, és lassan, nagyon lassan bólogat a fejével. „Szürreális!” Most már roppantul furdal a kíváncsiság. Összeszűkült szemmel vizslatom a kisfiú, és egyre csak közeledem felé a kerítés mentén. És egyszer csak… „Atya úristen! Na, ne!” Rájövök, mi van a gyerek kezében, és arra is, hogy mit csinál.

Egy rozsdabarna színű fadarab van nála, és mint a fagylaltot le-föl nyalogatja!

Ezt most miért teszi? Koszos az a fa, összeszed valami bacilust, férget! Hol vannak a szülei? Miért nem figyelnek rá?” Éppen rá akarok szólni a gyerekre, amikor egyszerre két dolog történik.

Észreveszek két anyukát. A hintán ülnek és hintáznak, közben beszélgetnek. Az egyik ölében egy nyolc-kilenc hónapos forma baba ül. Körülöttük két kislány játszadozik. A másik dolog: elkurjantja magát a kisfiú.

– Anyaaaa! Találtam egy botot a földön. Csupa nyál, és anya, nem én nyaltam meg!

– Jól van, értem… – kiált vissza félgőzzel az az anyuka, akinek nincsen baba az ölében, és közben a kisfiú felé sem néz, majd folytatja beszédét a másik anyukához – …és mit gondol erről Marika néni? Végül is ő az osztályfőnök…

Megvizsgálom az anyákat és a körülöttük játszó gyerekeket. Azt szűröm le, hogy a két lány a babás anyukához tartozik és testvérek. Vagyis a kisfiú egyke.

Az anyukája miért nem figyel a gyerekére? Hogyhogy nem érdekli, mit tesz, mit mond? Én meg itt hüledezek a számomra vadidegen fát nyaló fiúcskán? Most mondjam meg az anyjának, hogy mit csinált a gyereke? Ez rosszul venné ki magát. Nem volt neki furcsa, hogy a fia egy nyálas fáról beszél, ami a kezében van?! Ha nem is él a gyanúperrel (de ő még csak félszemmel sem nézett oda gyermekére!), hogy mitől nyálas az a fa, akkor miért nem szól rá, hogy dobja el, és menjen oda hozzá megtörölni a kezét? Ezzel az erővel egy nyálas gilisztáról is szó lehet, vagy félig rágottról, ez az információ sem jutott volna el az anyuka tudatáig. Számomra nyilvánvaló, hogy a fiúcska unatkozik, fel akarja hívni magára az anyja figyelmét: – Anya, törődj velem! –, illetőleg a határait feszegeti, hogy meddig mehet el. Hát sokáig elmehet ez e gyerkőc, ha ez így folytatódik. De nincsen jogom kritizálni az anyát, nem ismerem, a szokásait sem, ennyiből nem lehet messze menő következtetéseket levonni a neveléséről. De engem igenis megdöbbent, hogy a játszótéren van egy kicsi fiú, aki szutykos fát nyalogat, minden felnőtt kontrollt nélkülözve, és néhány méterre a bokron túl ott van az anyja, és ebből semmit sem észlel.

Jócskán elhaladok a kutyámmal a kisfiú mellett, a továbbra is csevegő anyukákat is elhagyom. Figyelem, de nem látom az éppen gallyat megjelölő ebecskémet, aki ezután két lépést tesz meg, majd izgatott örömmel szimatolni kezdi a talajt, és a következő pillanatban teljes örömmel hempergőzni kezd a fűben.

– Kellj fel! Hagyd abba! – kapok észbe, mert tudom, hogy ahol a kutyám örömmel fetreng, az a hely az ember számára nagyon büdös. Igazam is van! Úgyhogy amikor hazaérünk, beteszem az ebet a fürdőkádba, és tetőtől négy talpig jól besamponozom és megmosom.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lafe.blog.hu/api/trackback/id/tr5812631919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stupid 2017.07.05. 09:25:01

Érdekes cikk. Az eszedbe sem jutott, hogy a nyavalyás kutyád miatt sem lehet a gyerekeket játszani engedni? Muszáj Neked kutyát tartani bérházban-városban? Muszáj Neked játszótér közelébe vinni és arról mesélni, hogyan hugyozik az állatod szanaszét? Azt hiszed élmény az másnak, ha a járdára folyt kutyavizeletet kell átlépegetni, vagy azon babakocsit áttolni, járni tanuló kisgyerekkel sétálni? Fel sem fogod, hogy azért veszélyes a gyerekeknek botot felvenni, mert előtte a francos kutyád is megnyalhatta? Büszke vagy arra, hogy a kutyádat a fürdőkádadba fürdeted, mert a koszos utcáról hazavitted? Beteg Nő vagy! Miattad és hasonló beteg állattartók miatt néznek ki a így a nagyvárosok, miattatok nem lehet leengedni a gyerekeket az utcára, játszótérre. Igen, az írásodból ez jött le, meg az, hogy amíg bámészkodsz, a kutyád végig hugyozza és szarja a járdát, autók kerekét. Inkább a kisgyerekekkel foglalkoznál, netán a kórházakban lévőknek mesélhetnél, netán a menhelyről kisgyereket kivehetnél ahelyett, hogy azon jár az eszed, miért füllent a kicsi az anyukájának, amikor a fantáziája elragadja, miközben a kutyád oda hugyozik, ahová nem kellene. Mert remélem fogtad, hogy a kiültetett növényekre nem kellene. A járdára, fák tövébe nem kellene. Az autók kerekére nem kellene. Sehová nem kellene, legfeljebb az ágyadba... Az, hogy a gyerekeket félteni kell fertőzéstől, kosztól MIATTAD és a hasonló állattartók miatt van, akik a maguk szórakozására 4 fal közé kényszerítik az állatokat, amik a végterméküket a közterületeken hagyják szanaszét.

Dinkainka 2017.07.05. 11:24:58

@Stupid: A játszóterekre kutyát bevinni tilos! A játszótereken drogosok szarnak hugyoznak csak, esetleg rendőrtábornokok vagy Demszky.

Stupid 2017.07.05. 12:00:50

@Dinkainka: Ezek voltak régen "nagykutyák"... akkor rájuk is értheted. Vedd a fáradságot és nézz szét a játszóterek homokozójában, ahová az édes kis ölebeket viszik, mert azok nem bántanak senkit, nézz szét parkokban - fűben, ahová a plédedet terítenéd, hogy rátedd az unokád. Nem vagyok megértő. Állatnak a kertes házban a helye. A kutya szempontjából is.

MEDVE1978 2017.07.05. 14:05:51

Kicsit értelmezhetetlen ez nekem. Mi a mondanivaló? Tűzre nemtörődöm anyával, akinek a fia gusztustalan dolgot csinál? Gyerekek úgy is olyan csibészek, hogy megesznek fél kiló koszt évente. Kicsi és nagy fiam is a játszótereken folyamatosan homokozik, botozik, sarazik a játszótéren, felkapja az eldobott ásványvizes palackot, utána persze néha rágja a körmét, kezét stb. Azt se értem, hogy hogy jön ide a kutya... De ha annyira zavar, hogy a kisfiú a botot nyalogatta, szólhattál volna neki, hogy kisfiú, tudod, hogy ezt nem szabad.

Stupid 2017.07.05. 15:23:21

@MEDVE1978: Végre olvassa ezt értelmes ember is. Vagy Medve.)

Stupid 2017.07.05. 15:28:29

@MEDVE1978: Ja, a kutya meg úgy jön ide, hogy végre valakiknek elmondhatta, egy kádban fürdik a kutyájával. Meglehetősen aberrált dolog, de ezt már nem akartam az elején írni. Most, hogy felhoztad... és ez A NŐ :DDDDD Ma. Basszus, több, mint fél évszázadot megéltem, de ilyen perverziót csak ebben a mai világban lehet dicsőségként szétkürtölni. Remélem, a szomszédok tudják, ki blogol és ezentúl így köszönnek majd neki. Bottal nem piszkálnám az ilyen LA FEMME-t.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.07.05. 17:16:31

A kutya jelenléte a játszótérnél kicsit kényes kérdés, de az írás a játszótér "körül" kóborló kutyáról szól, és belátom, hogy nem lehet minden parkszerű terepet játszótérré kinevezni.

Az írás érdekes, bár kicsit tényleg a levegőben lóg. Itt is van egy játszótér, rengeteget hallom, ahogy egy kisgyerek üvölt, az anyja pedig rezzenéstelenül cseveg tovább, vagy nyomkodja a telefonját. Esetleg némelyik odaszól a gyereknek, hogy ne bőgjön már, aztán ennyi. Legbelül megértem a fásultságukat, de attól ez még nem jó.

Vannak itt jó szülők is. A szülőben is van jó és rossz, mint mindenben. (Olyan is van, aki rászól a gyerekre, ha az beleordít az esti csendbe, és a gyerek ettől még nem lesz lelki nyomorék, csak tanul egy kis körültekintést, figyelmességet, együttélést.)

Az viszont egy érdekes, kissé pszichopatologikus mozzanat, hogy a gyerek a rosszalkodást azonnal egy jókora hazugsággal tálalja. Vajon miket csinál még?

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.07.05. 17:35:19

@Stupid: A posztoló nem írta, hogy a kutyájával együtt fürdik. Aki fürdetett már kutyát, az tudja azt is, hogy ez technikailag kivitelezhetetlen volna. Az, hogy a lakásban egyetlen fürdőkád van, amit a fürdetés után jó alaposan ki kell suvickolni, nem adna okot arra, hogy te rögtön perverzióról kezdj fantáziálni, de ez már legyen azok baja, akik kénytelenek a közeledben élni.