A szokásos villamosomon zötyögök hazafelé. Zavar a meleg, de tűröm, ez van. Erről jut eszembe az Index cikke, ami a mediterrán harmincfokos, virtuálklímás, felújított orosz metrószerelvényekről szól. Nem mondom, hogy ennek hatására kevésbé érzem a meleget, de míg ez jár az eszemben, nem figyelek az itteni hőségre. Miért nem lehet légkondis villamosokat üzembe helyezni? Vizet is oszthatnának, gondolom, majd kánikula idején, ez a meleg még smafu.
Eleget merengtem a melegen, előveszem a könyvem és belemélyedek.
Egy harmincas pár száll fel az egyik megállóban. Azért tudom, mert átadom a helyem a nőnek: állapotos. Nem beszélgetnek. Aztán elkezd zenélni a férfi mobilja. Semmi gond, szolidan beszélget, nem zavar, a könyvre figyelek, csak kevés szó szüremlik hozzám, de valami csak áthallik.
– …nézem, ez így nem frankó. „Héj, ember, álljunk már le!”, ordítok a csávóra. Harmincöt liternél tartottunk! Félig volt a tankom, mikor tankolni kezdett… Már jócskán túl tolta. Ha nekem ekkora volna a tankom, akkor nem Suzukim, hanem BMW-m lenne.
„Na, ezt is átvágták. Én ezért tankolom magam a kocsim, s nem hagyom a kutasra.”
– …tudom én, hogy az megbízható, de az tele volt. … Aha, a másikhoz, a maszekhoz mentem át, az is ott van a Tesconál. Egyszer már tankoltam nála, akkor is fura volt, hogy öttel több gáz ment a kocsimba…
„LPG gázos Suzuki? Aha! Akkor ezért nem maga tankolt!” Biztos utólag szereltette be. A sógorom is megcsináltatta. Azt mondja, megéri, mintegy 40%-kal költséghatékonyabb, tényleg tud vele spórolni. Százhatvanezerért szerelték be neki, de ez évekkel ezelőtt történt. Hol gázt, hol benzint használ.
– …hívattam a főnökét. Felvette a panaszomat, és még negyven percen keresztül dumáltunk… Azt mondta, felhív majd, ha kivizsgálták az esetet.
„Azt várhatod.”
– … Azt akarta ledugni a torkomon, hogy a meleg miatt kitágult a tartály. Tíz litert?! Ez madárnak nézett. Egy-két decit esetleg. Azt hittem, megverem... Én nem tudom, hogyan manipulálják, a pultnál valami gombbal, mágnessel, de az hótziher, hogy tíz litert nem tágult a tankom. Oszt csak elszólta magát az ipse…
Nem értem, mit mond, mert közbeszól a párja, pedig már érdekel a sztori. Reményeim szerint nem kell sokat várnom, hogy megtudjam a mondat másik felét, mindent kétszer mond el a fickó, olyan, mint egy papagáj.
És tényleg újra elismétli a korábban hallottakat, igaz, most más sorrendben, és megtoldja egy-két szitokkal, és némi lényegtelen egyéb információt is hozzátesz... De tévedek, csak nem beszéli újból el, hogy miért szólta el magát a kutas. Bezzeg, ha kíváncsi vagyok valamire, akkor az nem hangzik el, vagy lemaradok róla! Na, mindegy, a most következő megállónál le kell szállnom.
– …azt mondta, több panaszt is felvettek, mert több gázt tettek a tankba, mint amekkora az űrtartalma, vagyis tudnak a csalásról.
„Ez az! Csak elmondta újra!” Úgy örülök, hogy csaknem felkiáltok. Apró örömök az életben, ezek viszik tovább a szekeret. Felszabadultan leszállok. „Ettől függetlenül megérné gázossá átszereltetni a kocsimat. Ki kell tapasztalni, hol nem csalnak… De még nem sok helyen van ilyen töltőállomás…” Legyintek, most úgy sem aktuális, és átmegyek a zebrán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.