A magyar oktatási rendszer a hülyeség Csomolungmája

Meleg van, itt, a villamoson, nem nagyon jár a levegő, pedig minden lehetséges ablak nyitva van. Sokan vagyunk, ez a délutáni csúcs, többen megyünk haza munkából, mint jöttünk. A szagok: izzadtságszag, áporodott cigarettaszag, olcsó és drága dezodor szaga összekeverednek, és fintorgásra késztetnek. A metróban, különösen a hármasban, még rosszabb lenne, ezért nem megyek le nyáron, ha tehetem, a föld alá. Habár a négyes a ketteshez és hármashoz képest luxusjárat, a földalatti… szoszo.

Két ötvenes, csinos, apróvirág-mintás nő mellett állok, szolidan beszélgetnek, de mégis hallok mindent. Nincs esélyem az olvasásra: egyik kezemben telepakolt bevásárlótáska, másikban a táskám; átcsoportosítom egy kézbe a cuccaimat, hogy legalább kapaszkodhassak. Jobb híján kifelé nézelődöm, és a beszélgető nőket hallgatom.

– …sikerült. Kinek ne sikerült volna? De én már előtte jártam egy tanfolyamra.

– Nekem nem jönnek be a tanfolyamok, mert mindenki más szinten áll, és ez hátráltatni szokott.

– Ez tényleg egész jó volt. Tudod, KKV, Kis- és Középvállalkozás Vezető, 300 óra idegennyelv. Más is volt: infó, meg vezetési elmélet, vagy mi a manó, de ezekre nem jártam, de engem csak a német érdekelt.

– Ja! Ez az ingyenes…

– Igen-igen…

Vadul fékez a villamos, utána veszettül csilingel, és a vezetőt halljuk anyázni. Egy autós azt hitte, hogy még át tud gurulni a villamos előtt, de beállt előtte a forgalom, így a síneken ragadt. Egyfolytában csenget a villamosvezető, kiéli frusztráltságát, vagy ez a bosszúja. A két ötvenes a fejleményt skubizza. A kocsis végre legurul a sínekről, a villamos tovább megy.

– …fél év fizetésnélkülit kértem, nem mertem egy évet, pedig azt könnyebben megadták volna. Ennyi idő alatt kiderül, hogy sikerül-e.

– De hogyhogy otthagyod a tanítást? Majdnem harminc éve oktatsz…

– Éppen ezért. Csömöröm van. Úgy érzem, kezdek befásulni. Az oktatási rendszer kritikán aluli… Te, olyan retardáltságok vannak! A tankönyvekről nem is beszélve! Én nem erőltettem rá a gyerekekre, inkább fénymásoltam nekik. De ez nem normális: nekem kell más könyvekből másolnom, és nem taníthatok belőlük, pedig azok TANKÖNYVEK… Ráadásul rám szólt az igazgató. Nem-nem, betelt a pohár. A magyar oktatási rendszer a hülyeség Csomolungmája.

– És mihez kezdesz?

– Sári most diplomázott Angliában, esze ágában sincs hazajönni… úgy néz ki, lesz állása is. Peti nyáron készül kimenni. Így szabad vagyok – nevet fel keserűen.

– Akkor miért nem Anglia?

– Ausztriában könnyebb elhelyezkedni, ezért választottam a németet. Szállodába akarok menni… szobalánynak… mindegy, csak ne kelljen túl sokat beszélnem, és ne kelljen emberekkel foglalkoznom. Aztán fél év alatt meglátjuk, mi lesz.

A nejem nem régen volt szmk-gyűlésen, ott elmondta az iskola igazgatónője, hogy három tanár, a gyerek biosz tanára, egy magyar és egy töri tanár fizetés nélküli szabadságot kért, ketten egy évet, egy pedig fél évet.

Elkezdek kíváncsian a nőkre sandítgatni, de egyik sem ismerős. „Akkor ez tendencia? Vagy véletlen egybeesés?” Jó kérdés. Azt tudom, hogy a legkiesebb fiamnak fél éven keresztül a matek tanára tartotta az informatikát, mert elment az infó tanár.

Az úgy történt, hogy a matek tanárnőnek volt egy papírja, hogy tizenöt-húsz éve elvégezett egy informatikai tanfolyamot, erre hivatkozva felkérte a diri, vagyis kötelezte, legyen ő az infó tanár. De ő egyáltalán nem ért a számítástechnikához, még az e-naplóba is két hét kellett neki, és a feleségem vitája, hogy kijavítsa a rosszul bevitt jegyet. A gyerekeket kérte az órán, hogy aki hozzáértőbb, az segítsen neki, például hogyan kell keresni a fájlok között. Előtte a szülőin a szülők segítségét kérte, hogy miről is tanítson. Kabaré volt, szomorú kabaré. Közben egy évig fizika, fél évig pedig tesi tanáruk sem volt a gyerekeknek, mert szinte egyszerre mondtak fel. Attól féltem, lassan az összes tanár felmond, és másik iskolát kell keresnünk a fiúnknak.

Most már legalább tudom, hova tűnhettek a tanárok a gyerek iskolájából.

Közben a nők már a bevásárlásról beszélgetnek, hogy ki hol szeret ezt-azt venni. Azután nem sokkal leszáll a tanárnő. Nekem még négy megálló van hátra. Olvasni továbbra sincs helyem, de mindegy, nem tudnék a könyvre figyelni, a hallottakat forgatom a fejemben, még azt sem veszem észre, mikor szállt le a másik nő is.