Pár percet kellett várnom a villamosra, mégis fél órának tűnt a hideg miatt. Mások is kiéhezetten szálltak fel a befutó szerelvényre, alig tudták megvárni a leszállókat. Telt ház volt, de azért még nem hering járat.

Mellettem négy kamasz fiú állt és beszélgettek. Az egyik, egy vörös hajú fiú valami vicceset mondhatott, mert egyszerre kezdtek mind a négyen harsányan nevetni. Az egyikőjük hátitáskája neki nyomódott az oldalamnak. Zavart, éppen szólni akartam, hogy vegye le és tegye maga elé, amikor a srác, mintha kitalálta volna a gondolatomat, nagy hirtelen lekapta a hátáról. Elcsodálkoztam, egy tizedmásodpercre misztikus érzésem volt.

– Na, itt van, ezt kaptuk – vette elő egy lapot a táskájából és társainak mutatta.

– De jó, hogy nem voltam – mondta a szemüveges barna hajú fiú, aki szemben állt a vörös hajúval.

– Pedig mindenki, aki tizennyolc alatt volt, kapott egy ötöst, mert elment. Nagy baromság volt… Az eleje az tök érdekesen indult, aztán halál unalom. Volt egy pillanat, amikor lehunytam a szemem, és arra ébredtem, hogy előre dőlök.

Egyszerre röhögött fel a négy tizenéves.

Egy idős néni szállt fel, arrább húzódtam, hogy elférjen. A fiúk nem figyeltek, de a nénike tett róla, hogy észrevegyék. Elkezdett velük hangosan zsörtölődni.

– Nem lehet közlekedni ezektől a…

Az ifjak, mintha lőttek volna, hátraugrottak helyet adva az idős asszonynak, aki csoszogva elment mellettük és leült az egyetlen szabad helyre.

– Bevezette, hogy tudja, nem helyén való behozni az iskolába a politikát – folytatta a tini, mintha mi sem történt volna –, de és olyan gigamondatot mondott, hogy Stefkó (másik nevet írtam és minden más esetben), a magyar tanárunk vörösödött volna a méregtől: „központozás, mondatvég! Mi az isten nyila ez a hosszúság, te nem James Joyce vagy!” – változtatta el a hangját.

„Az úristenit neki, hogy itt vannak a választások, és bemasíroznak a politikusok az iskolákba!”, gondoltam. Eszembe jutott az Index cikke „Helyi óvodások képeivel kampányolnának Újbuda képviselői”.

Közben a hátitáskás fiú folytatta: – Ez a majom magát fényezte, de azért elmondta, hogy vannak még más jelöltjeik, fel is sorolta, erre Koncsi vadul jelentkezni kezdett. „Majd később, fiam, ha befejeztem a mondandómat, lehet majd kérdezni.” Másfél órán keresztül pofázott.

– Erről a Pamkutya jut az eszembe – szólt bele a barna, szemüveges fiú mellette álló srác, egy tipikus szépfiú, és el kezdi énekelni – „Un-do-rító! Biztos úr, egy kicsikét még kérem, várjon! Azt hiszem, hogy van egy másik megoldásom! Egy Deák van a zsebembe, azt önnek szánom!”

Röhögtek, erre én is elmosolyodtam.

– Ezek a barmok azt hiszik, érdekel minket a politika! Fosok rá. Elöl ültünk mi, tizenhét évesek, mögöttünk a tizennyolc évesek és leghátul az öregek: tanárok, tök idegenek. Mindig nyomtam valami poént és röhögtünk, de ezt csinálta mindenki. Ja, hátul az öregek nem, ők bólogattak, helyeseltek, de csak ők. Figyeljetek! Befejezte ez faszi a beszédét, aztán azt mondta, mielőtt kérdezni lehet tőle, még el szeretne mondani valamit. Aztán több, mint tíz percen keresztül dumált a semmiről. Ahogy vége lett a szófosásának, Koncsi újra a magasba lökte a kezét. Az a hülye fel is szólította, mire Koncsi a fószert utánozva elmondott egy semmiről sem szóló kilométeres mondatot. A fószer teli szájjal vigyorgott, tisztára, mint egy pedofil. Aztán ahogy Koncsi tovább beszélt, úgy rothadt le a vigyor a szájáról. Koncsi ugyanis váratlanul azt kérdezte, hogy másra is lehet-e szavazni. Például ő a Kárász Zsuzsira szeretne, mert ő ide járt a suliba, őt ismeri, és történetesen indul a választásokon, őt a többiek is ismerik, szerinte itt a suliban mindenki rá szavazna.

„Ennyi”, gondoltam, a diákok mindig helyre teszik a dolgokat a maguk szabadszájúságukkal. Ez a Koncsi fiú jól széttrolkodta a másfél órás propaganda beszédet a végén, mondhatni, megsemmisítő beszédet tartott két percben. Meg is érdemli az a politikus. Semmi keresnivalója a politikának az óvodákban, általános iskolákban, középiskolákban. A friss nagykorúak úgyis arra a pártra fognak szavazni, amire a szüleik. A kiskorúak, pedig úgy sem szavazhatnak, leszarják. De megvan a véleményem az iskolai vezetésről is: ötöst kap az a tanuló, aki, ha nem nagykorú és részt vesz a politikai agitáló beszéden? Vajon milyen tantárgyból adták, etikából? Ahogy az imént a tinédzser szépfiú is énekelte: „Un-do-rító!”